LIFE RESTORE for MDD
Általános információk
A „LIFE RESTORE for MDD – A Mura–Dráva–Duna menti ártéri erdei élőhelyek megőrzése és helyreállítása” projekt Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Magyarország és Szerbia közös kezdeményezése az UNESCO öt országra kiterjedő Mura–Dráva–Duna Bioszféra-rezervátuma legnagyobb összefüggő ártéri erdeinek a megőrzésére és helyreállítására. A partnerek együttműködnek az ártéri erdők pusztulása elleni küzdelemben, 336 hektár árteret és 54 km víztestet állítanak helyre és fejlesztenek, valamint 966.000 m³ hordalékot hoznak mozgásba a folyók dinamikájával.
A projektterület a folyók által alkotott 2.100 km²-es folyosó, amely a bioszféra-rezervátum 17 Natura 2000 területét és más védett területeket köt össze. A helyszínek a három folyó mentén 700 km hosszúságú egybefüggő láncot alkotnak. A projektterület erdőszerkezetének 49,4%-át (435 km²) ártéri erdők alkotják.
Az ártéri élőhelyek állapotára a folyószabályozás, a nem fenntartható erdőgazdálkodási módszerek, az inváziós fajok terjedése, a sokféleség csökkenése, a génkészletek elszegényedése, a határokon átnyúló helyreállítási tervek hiányos összehangolása vannak a legkedvezőtlenebb hatással. Ezeket a fenyegetéseket a három folyó mentén 29 helyszínen folytatott helyreállítási munkákkal mérsékeljük, ahol a projektpartnerek – vízgazdálkodási szervezetek, természetvédők, erdészek, a védett területek kezelői, regionális vezetők és civil szervezetek – közreműködésével megvalósul a mellékágak visszacsatolása, a folyómedrek kiszélesítése és a nemesnyár-ültetvényeket őshonos ártéri erdőkké való átalakítása. A helyreállítási munkálatokat széles körű lakossági tájékoztatás, környezeti nevelés és folyamatos ellenőrzés egészíti ki.
ártéri erdő állapotának javítása
megmozgatott üledék
visszacsatolt mellékág és természetessé alakított folyómeder
Projekttérkép
Lépések
A folyó morfológiáját 4 helyszínen állítjuk helyre az erdő természetes megújulása érdekében. A lefűződött mellékágakat és holtágakat visszacsatolva a folyóhoz 14 helyszínen javul az ártéri erdők állapota. A természetes erdők állapotának javítása 11 helyszínen történik meg. Az intézkedések fenntartható eredményeit a folyó helyreállításának a határokon átnyúló, integrált tervezése biztosítja 3 kísérleti folyószakaszon. A helyreállítási munkákat kommunikáció, figyelemfelkeltés, oktatás és nyomon követés kíséri.
Hírek
Élőhelytípusok
A LIFE RESTORE for MDD projekt keretében tervezett lépések két kulcsfontosságú élőhelytípusra összpontosítanak a Mura, a Dráva és a Duna árterében: HT 91E0* puhafás ligeterdők és HT 91F0 keményfás ligeterdők. A puhafás ligeterdők kiemelt közösségi jelentőségű élőhelyek, amelyek szorosan kapcsolódnak a folyó természetes dinamikájához és függnek attól.
Ezek az élőhely-besorolások az EUNIS (Európai Természetvédelmi Információs Rendszer) egész Európában használt átfogó élőhely-azonosítási keretrendszeréből származnak. Az EUNIS az élőhelytípusok széles skáláját fedi le a természetestől a mesterséges élőhelyekig, és magába foglalja a szárazföldi, édesvízi és tengeri ökoszisztémákat. A rendszeren belül minden egyes élőhelyhez egyedi azonosítást és kezelést lehetővé tevő egyedi kód, név és részletes leírás tartozik.
Puhafás ligeterdők, éger- és kőrisligetek, illetve láperdők (HT 91E0* – kiemelt jelentőségű élőhely)
Ez az élőhelytípus különböző, főként folyók és patakok mentén elterülő puhafás ligeterdőkből áll. Ezeket az erdőket olyan fák jellemzik, mint a fehér fűz (Salix alba), a fekete nyár (Populus nigra), az enyves éger (Alnus glutinosa) és a magas kőris (Fraxinus excelsior). Minden faj időszakosan elárasztott, tápanyagban gazdag és jó lefolyású helyeken fordul elő. A puhafás ligeterdők létfontosságúak a biológiai sokféleség szempontjából, mert számos fajnak, különösen madaraknak, kétéltűeknek, rovaroknak és növényeknek nyújtanak élőhelyet.
Keményfás ligeterdők (HT 91F0)
Ezt az élőhelytípust a kocsányos tölgy (Quercus robur), a Vénic-szil (Ulmus laevis), a mezei szil (Ulmus minor) és a kőrisfajok, mint a magas kőris (Fraxinus excelsior) vagy a magyar kőris (Fraxinus angustifolia) társulása uralja. Ezek az erdők alkalmazkodtak a folyók menti időszakos elöntésekhez. Lágyszárú- és cserjeszintjük gazdag, ezek növényei gyakran közösek más erdőtípusokéval. A keményfás ligeterdők a fajok széles körének nyújtanak élőhelyet, ami tükrözi ökológiai jelentőségüket és sokféleségüket.
A PROJEKT TÁMOGATÓI
